A Magyar tényleg keresztény? Avagy mit is jelent mind ez?


A judeo-kereszténység azt tanítja, hogy a Kutai Szkíta Úr Jézus zsidó...

Ahhoz, hogy megértsük ennek a kérdésnek a lényegét, gyorsan vissza kell ugranunk Taksony királyunk idejéig. Tehát min. 948-ig. Ő volt az az utolsó igaz ember, aki még tartotta a Vérszövetséget, Vérszerződést, melyet Árpád király és nem fejedelemmel köttetett.
Miről is van itt szó? Legelőször is arról, hogy itt ebben az időben a Szkíta, Hun nemzet teljesen egységes. Nyoma sincs semmiféle judeo-krisztianista eszmének. A törzsszövetség is kiválóan működik. Eddig az ideig. Aztán jön Géza és minden elveszett. Fia már csak a folyamodvány.

Most egy pár kérdés, hogy gondolkozz és fájjon a szíved. Légy olyan, válj olyanná, persze ez csak az én vágyam, lázálmom, mint Thonuzoba, kit hitéért megöltek az abádi révnél. Nevének jelentése varázsló főpap és természetesen az is volt. Neki nem kellett az idegen isten. Nem is hagyta el az Öregistent. Nem azt mondom hogy ölesd meg magad, hanem csak ennyit. Gondolkodj és ne csak olvass. Még ha fel is megy a vérnyomásod. Persze csak ha érzed lelkedben, zsigereidben hogy magyar vagy. Az én fajtám.


Tudod mikor vagy igazi judeo-keresztény és nem mű?

- Ha elismered és tudod, hogy az Istened a héberek istene. Nevei: Jehova, Adonai, Emanuel, Tettragrammaton, Elohim,stb.
- Ha elismered azt, hogy miután meghalsz, ugyanabban a testben fogsz feltámadni, mint amiben meghaltál. Abszolút pech ha elmúltál 70 éves és rákos beteg vagy.
- Ha elismered, hogy a Kutai Szkíta Úr Jézus zsidó
- Ha elhiszed, hogy a Magyarok Istene nem létezett sosem.
- Ha elismered, hogy az ún. megváltást egy zsidó istentől kapod. Aki mellesleg téged nem tekint embernek.
- No meg ha elhiszed, hogy lélekben zsidó vagy. Mert ezt el kell hinned akkor ha a zsidó istent, Jehovát tekinted a magadénak és természetesen vallod apádnak.

Amennyiben ezek mind egyszerre megvannak benned, akkor te tényleg judeo-keresztény vagy. Ez nem baj csak akkor ne mondd hogy igaz magyar vagy.

Egyébként van fogalmad arról, hogy mivel jár egy judeo-keresztény pap általi megkeresztelés? Szerintem nincs. Nagy kár. Akkor talán nem ajánlanád fel a gyermekedet a zsidó istennek. No meg nem tőle várnád a lelki üdvöt és a testben való feltámadást.



A régi korokban mi voltunk a világ leghatalmasabb népe.

Ha hiszed ha nem. A nevünk Szkíta! A judeo-kereszténység ránk kényszerítése előtt, mielőtt nem tagadtuk meg őseinket és múltunkat. Mi voltunk a leghatalmasabb lélekszámú nemzet. Ma meg lassan senkik leszünk. Persze csak akkor ha ezt hajlandóak leszünk elhinni.

Felejtsd el a klerikális nacionalizmust. Ez olyan mint a világ legszebb kisebbrendűségű komplexusa. Térj vissza őseidhez és az Öregistenhez, s annak földi megtestesüléséhez. A Kutai Szkíta Úr Jézushoz..

Határaink ősidőktől fennálltak ez természetesen csak a IX. század körüli időkre vonatkozik. Attila Nagy királyunk birodalmát most nem vesszük figyelembe.
NAGYMAGYARORSZÁG HATÁRAI:
AZ ALDUNA (ISTER) VÉDŐHATÁR VOLT
MAGYARORSZÁG ÉS BIZÁNC KÖZÖTT

Konstantinos Manasses bizánci historikus a XII. század elején emígy ismerteti és jellemzi a magyarokat és Magyarországot: "Mert kicsoda volt valaha azok között, akik a rómaiak feletti uralmat magukra övezték, aki adófizetésre kényszerítette a legyőzhetetlen pannonokat, ezt a népet, amely jó lovú, jól felfegyverzett, vassal, páncéllal övezett, Ares megszállottja, milliónyi tömeg, számtalan ember, több a tenger fövenyénél, vitézségben és harciasságban felülmúlja a tribullusukat, dákokat és a gepidákat, háborúban jártas, páratlanul merész, féktelenül bátor, lebírhatatlan lelkű, független, nem szolga nép, emelt fejű, szabadságszerető, a maga ura. Az örvényes bővizű Alduna felett lakik, mely több ágra szakadva hányja habjait a Fekete tengerbe." (Ekkor még Havaselve és Moldova is magyar felségterület.) "Mérhetetlen, végeláthatatlan távolságok választják el birodalmunktól, s csak híre hatol el ide, mert A TERMÉSZET ŐSIDŐKTŐL FOGVA A DUNA HULLÁMAIT TETTE VÁLASZFALKÉNT A KÉT ORSZÁG, MAGYARORSZÁG ÉS A BIZÁNCI BIRODALOM KÖZÉ, és tovasiető vízbástyát hevenyészett oda. Övé dús gyümölcse a szántónak és termőföldeknek, övé a ménest és gulyát tápláló mezőnek földje melyen juhok legelnek, füves és kellemes, a rét és a nádas legelője kövér és dús, a buja föld harmatától és vadvizektől áztatott végtelen. SEMMIFÉLE ÚRNAK NEM SZOKOTT ADÓT FIZETNI, szilaj és önfejű volt világ életében, sokasága több mint réten a fű, karja csatában erős, valamennyien nehéz fegyverzetet, dárdát, ércpáncélt viselnek, és a sugár a nagy égig elhat sugaras sisakjukról. Lovuk tüzes, nemes, a harcban bátor és szilaj, és volt idő, midőn azt lehetett hallani, hogy ez a milliónyi és rémítő nemzet, ha harci szövetségre lép, még félelmetesebb...
Semmi ezekhez képest Cicero és Scipio küzdelmei!" [Konstantinos Manaces (1173), Moravcsik (...158—160)]


Vegyük a tényeket Mit is mondanak?

MAGYAR VOLT A VILÁG LEGNAGYOBBLÉLEKSZÁMÚ ÉS A LEGHATALMASABB NÉPE

Ókori szerzők, kútforrások következetesen a szkíta népek sokaságáról szólnak: nem egyetlen népről van tehát szó, hanem a rokon etnikumú testvérnépek széles sokaságáról. S erről számolnak be a haladó magyar történetírás képviselői.

KÉPES KRÓNIKA:
"Mondják, szkítaország hossza háromszázhatvan mérföld, szélessége százkilencven. Fekvése oly biztonságos, hogy csupán egyetlen helyen vezet hozzá egy kicsinyke gázló; ezért nem igázhatta le a szkítákat soha egyetlen birodalom, még a macedon sem, és ezért demptusoknak, azaz exemptusoknak, minden hatalom alól kivetteknek is nevezzük.
Kétségtelen, hogy a honfoglaló magyarság nagyszámú hatalmas nemzet volt, mely rögtön meg tudta szállni az egész országot. (...) Ezt a tényt különben Bölcs Leo is megerősíti, mondván: "a magyar nagy számú nép."
(Pálffy K.: A. m. nem. ősvallás 80.)

A VILÁG TEREMTÉSE ÓTA NEM ÉLT HATALMASABB NÉP A FÖLDÖN

Dr. Szemes Miklós:
"A mi fajtánk a világ legősibb, leg régibb történelmi népe. Az indiai puránák adatai szerint a hun-magyar népek ősei az indiai özönvíz előtt 35.000 évvel kezdtek szétszóródni India s az ettől nyugatra eső vidékek területére. Maga a modern-nek nevezett történetírás is ezt a népet Kr.e. 2500-tól kezdve Indiában ismeri. Ekkor lettek ők India kultúr-őstelepülői. A fehér hunok vagy magyarok India 40 állama felett uralkodtak. Az ő közvetlen utódaik a "radsput" népcsoport, mely Indiának ma is kultúrában legjelentékenyebb, 10 milliós létszámú lakossága.
A Kr. e. 2000-ik évtől kezdték őseink rendszeresen meghódítani egész Ázsiát. Ez a hódítás a hosszú évszázadok alatt többé-kevésbé sikerrel állandóan terjeszkedett. Az egyes állomások: India, Perzsia, az asszír-babiloniai birodalom, Kína, a nagy szarmata síkság, a mai Afganisztán, Beludzsisztán, Turkesztán egészen az Urai hegységig, majd -Armenia, a Kaukázus és a Káspi-tenger vidéke. Aztán Európában a Volga melléke, végül a Don, Dnyeszter, Prut, Szeret folyók lapálya... Kis mellékes kitérések voltak: a levantei Szíria, a mai Palesztina északi része, az ún. Galilea, ahol Názáret is fekszik s ahol egy nagyobb tömeget állandó települőül hátra is hagytak, végül ott hagyták nyomaikat Egyiptomban, sőt Itáliában is, ahol szintén hagytak tekintélyes számú telepeseket, akiket később etruszk néven ismer a történelem és a kultúrhistória.
Soha a világ teremtése óta hatalmasabb nép nem élt a földön!"
(Dr. Szemes Miklós: Magyar őstörténet - őskultúra, Debrecen 1940, 8-9.)

"Hunnok (Chuni, Unni) ezek is állottak, mint az ázsiai, Szkítiában; főtanyájok a caspiumi tenger és kaukázusi hegység fölötti nagy rónaság volt. (...) Két országot alapítottak: egyet napnyugaton, mely Perzsia országgal megvívott... Ezen hunok Scytháknak is mondattak."
(Fehér György: A kunok története)

"Azon korban - írja az Árpád-korról Beöthi Ákos - nemigen volt Európában hatalmasabb dynastia és erőteljesebb állam, mint Magyarország."
(B. Á.: A magyar államiság fejlődése és küzdelmei 1.66)

További bizánci szerzők a magyar sokaságról:

Eustathios (1174—1180):
"Ezenkívül hirdetni fogom a Piononoknak (magyarok), e nagyon nagy népnek a sorsát, mely túllépte régi hírét és ősi határait. (saját kiemelésünk.) Kiáltani fogom, hogy az ember mindennek inkább vélné őket, mint a csatarend művészeinek és a háború és a harci fegyverek ismerőinek." Pár sorral tovább Eustathios a Dunáról szólván azt mondja, hogy a folyót déli határuk "bizosítékául tekintették"

Konstantinos Porphirogennetos:
"Magyarok élnek az Aldunától délre eső területeken is." A Bíborbanszületett világosan megírja (41), hogy a Duna jobb partján is élnek, valamint a Duna és a Száva közt, a Szerémségben. Bíborbanszületett Konstantin beszámolójából félreérthetetlenül kitűnik (31), hogy Horvátország, mely az avar birodalom szétzúzása után római fennhatóság mellett jött létre, Magyarországtól délre feküdt, az Adriai tenger mellett jött létre, a Kulpától délre eső területen, le egészen a Csetine folyóig.
A magyarságot itt is óriási területekről pusztították ki.

Menandros Világkrónikája:
"Hunok jelentek meg véget nem érő sokaságban"

Hunok a Meotisztól a Káspi kapuig

Procopios szerint a Káspi kaputól (Porta Caspia) a Maeoti tengerig minden nép hunnak tekinthető; nyugati csoportjaik: atzigurok (Pontusi vidék), kara (fekete) hunok; keleti csoport: a Káspi tenger körüli szavirok v. hunugorok, fehér hunok.

Georgios Monachus folytatása (963—969):
A magyarokkal folyó háborúban "a bolgárok... az ungrokhoz folyamodtak hírül adván a makedonok dolgát. Megérkeztek a császár hajói, hogy felvegyék és a fővárosba vigyék őket, de azonmód hunok jelentek meg végtelen tömegben..."

ÁZSIA URAI A SZKÍTA NÉPEK

Regino prumi apát évkönyve:
"Ázsia felett a hatalmat háromszor nyerték el, de ők maguk idegen hatalom részéről állandóan vagy bántatlanul, vagy legyőzetlenül maradtak (...) Dáriuszt a perzsák királyát gyalázatos megfutamítással űzték ki Szkítiából. Cyrust egész hadseregével együtt lekaszabolták. Nagy Sándornak a hadvezérét, Sopyriont, hasonlóképpen összes csapataival együtt elpusztították; a rómaiaknak csak hallották hírét, de nem érezték a fegyvereit. A fáradalmakban és harcokban edzettek, testi erejük mérhetetlen.
A népeknek akkora sokaságában bővelkednek, hogy szülőföldjük nem tudja táplálni őket."

Chöril (i. e. 472–399):
"A juh legeltető Sákok (Sakák= Székelyek), származásukra szkíták lakták a búzatermő Ázsiát, s igazságos embereknek voltak leszármazottai."

Megasthenes (i. e. 300–247):
"Idanthros szkíta (király) kiindulva Szkítiából Ázsia számos népét leigázta s győzelmesen hatolt be Egyiptom földjére is."

DÁRIUS PERZSA KIRÁLY HADSEREGÉNEK
KATASZTRÓFÁJA SZKÍTIÁBAN

Ctésias (görög szerző, i. e. 446):
"Scytharbes pedig szkíták királya, haragudván, gyalázólag irt Dáriusnak, s az hasonlóúl válaszolt neki. Dárius pedig hadat gyűjtvén, nyolcszázezer embert, s hidakat veretvén a Boszporuszon és Iszteren (Al-Duna) megindult a szkíták ellen, tizenöt napi utat tevén meg. S nyilakat lőttek egymásra. De erősebb volt a szkíták nyilazása; ezért Dárius megfutamodván, átment a hidakon és gyorsan fölbontotta azokat, mielőtt az egész had átment volna; és Scytharbes megölt nyolcvanezer embert, akik Európában rekedtek."

Trogus Pompeius:
"A szkíták 1500 éven át minden más nép előtt birtokolták Elő-Ázsiát, s ők a világ legősibb nemzete, régiségben még az egyiptomiakat is felülmúlják"

Isokrátes (i. e. 436—338):
"A leguralkodóbb s leghatalmasabb népek a szkíták, trákok és perzsák" "Földünkre ... szkíták törtek be a Mars által nemzett amazonokkal"

MAGYARORSZÁG TERÜLETI NAGYSÁGÁRÓL

"A magyar királyok által birtokolt területek hossza és kiterjedése akkora, hogy bármerre utazik az ember, nem kevesebb mint 800 római mérföldet tehet meg."
Petrus Ransanus (XV. sz.)

"A szkíta földnek széle-hossza igen nagy. Az embereket meg, akik rajta laknak, közönségesen DENTUMAGYAROKNAK nevezik a mai napig, és SOHA SEMMIFÉLE URALKODÓ HATALMÁNAK AZ IGÁJÁT NEM VISELTÉK. A SZKÍTÁK UGYANIS JÓ RÉGI NÉPEK, s van hatalma Szkítiának keletre, mint fennebb mondottuk. Szkítiának első királya Magóg volt, Jáfet fia, és az a nemzet a Magóg királytól kapta a magyar nevet. Ennek a királynak az ivadékából sarjadt az igen nevezetes és roppant hatalmas Attila király, ő az úr megtestesülésének négyszázötvenegyedik esztendejében a szkíta földről kiszállva hatalmas sereggel Pannónia földjére jött, és a rómaiakat elkergetve az országot birtokába vette."
Anonymus

"Egyik hajdani uralkodójuk harciassága és harcászati kiválósága révén területükhöz csatolták a Kaukázusig terjedő hegyvidéket és a síkságot is az óceán és a Maetisz tava mentén, valamennyi területet a Tanais folyóig."
(Diodorus Siculus: Diodori Siculi Bibliotheca Hystoriae T. 1. 155.)

"Krisztus előtt az ötödik és a negyedik évszázadokig Ázsia mérsékelt égöv alatt fekvő területein a Kárpát-medencétől a Sárga-tengerig az ősszittyahun fehér bőrszínű ember uralkodott."
(Csobánczi E.: Ősturánok 69.)

"A szkíta hatalom fénykorában, a Kr. e. VI. században az Oxus völgyétől a Dunamedencéig terjed"
(Szász Béla: Attila nagykirály 94.)

MAGYARORSZÁG NAGYSÁGA TÖBBSZÖRÖSE A BIZÁNCI BIRODALOMNAK

Abu Hamid al Garnáti arab utazó 1150-től 1153-ig Magyarországon tartózkodott. Erről többek közt így emlékezik meg útleírásában: "Megérkeztem Magyarországba, melyet baskírok, vagyis magyarok laknak, bátrak és felettébb nagyszámúak, 78 városuk van, várakkal, körülöttük falvak, hegyek (a Kárpátok hegykoszorúja), erdők és kertek. Az országban ezerszámban élnek bessenyők, de rajtuk kívül horezmiek is szinte megszámlálhatatlan sokaságban. A magyarok uralkodóját királi-nak nevezik, birodalma a többszöröse a bizáncinak, serege megszámlálhatatlan. Hatalmas serege és vitézsége miatt minden nép fél tőle ."
(Tardy Lajos közlése: Régi hírünk a világban. Magyar Nemzet 1976. I.6.)

MAGYAR-ITÁLIAI-BIZÁNCI KÖZÖS HATÁR

A magyarokat "ugyanis nehezen megközelíthető erődítmények választották el tőlünk, amelyeket a köznép gyepűnek nevez"
(Liudprand: Antapodosis I. 5.)

A bizánci birodalom - "közeli szomszédjai észak felől a magyarok"
(Liudprand I. 11.)

(A magyar határ az Al-Dunánál húzódik és egybeesik a bizánci birodalom határával)

"És a felső Galliákon áthaladva és Itálián átmenve, az Alpok lejtőin át Ausztriába érkeznek, majd Magyarországon átvonulva átkelnek a Dunán és a bolgárok földjére érnek."
Georges Akropolites (1217-1282)

Kedrenos világosan kimondja: "Az Isteren (Aldunán) túl magyarok élnek."



Copyright © 2009 Bodor Ernő