MIT ÜZEN NEKÜNK MAGYAROKNAK Hénoch könyve? II. rész

MIT ÜZEN NEKÜNK MAGYAROKNAK
Hénoch könyve?

 
Általában nem sok dolgot teszek véletlenül. Nem véletlenül teszem azt sem, hogy a Hénoch könyvét, a Talmudot, a Torát (Bibliát) szinte szerves egészként kezelem. Ugyanis csak ezen könyvek ismeretében lehet a judeokrisztianizmust megérterni. Ezeknek a műveknek a taglalásakor szinte észre kell, hogy vegyük azt a tényt, hogy valahogy mindenki át van verve. Eddig még ki nem derített dolog, hogy ki az, aki irányítja a rendszert. Úgy is mondhatom, nem egészen vagyok benne biztos. Egy azonban biztos. A zsidóság messze nem olyan egységes, mint azt hinni lehetne. Ők ugyanúgy be vannak csapva, mint az ún. gojok. Ezeknek a könyveknek van egy specialitásuk. Nem túl, sőt egyáltalán nem szimpatikus tulajdonságuk az, hogy megosztja az egész emberiséget. Ugyanakkor pedig tessék már észrevenni, hogy ezekben az alkotásokban, ezekben a műremekekben két külön személyiségjegyekkel rendelkező isten van. Ez pedig nem lehetséges! Két ún. Teremtő Isten csak a mesékben van. Az én meglátásom szerint az az alapvető probléma, hogy ezen vallási kultuszokhoz tartozó emberek a vallásukkal kapcsolatosan helyi vakságban szenvednek. Abban az esetben, ha valaki mindig ennek a pár könyvnek az ismeretéből akarja megismerni a dolgok működését, soha de soha nem ismer meg mást, mint a sajátját. Tehát teljesen természetes is, hogy neki mindig igaza lesz önmaga előtt. Amennyiben azonban nem lenne vak és hajlandó lenne a Földön levő más vallási rendszerek felé nyitni, azokat nem csak felszínesen megismerni, akkor rá kell jönnie arra, hogy valami eredendően gonosz van a rendszerben. Ez az eredendően gonosz nem az Ádám-Éva sztoriban keresendő. Annál sokkal régebbi időből jön velünk. Ez a gonosz, ahogy a bibliai szaktudósok mondják, nem bennünk van, hanem velünk, mellettünk jön. Két táborra szakítja és egyiket a másik alá igyekszik berendelni. Amikor pedig valakik rájönnek erre, akkor mindenki ordít. Jó lenne megfigyelni azt is, hogy az ezen könyvek után szent sóvárgást érző emberi lények sosem tudnak egymással kijönni. Mindig egymás fölé akarnak kerekedni. Ki és megrabolni akarják a másikat. Közben pedig állandóan egy Istenről beszélnek. Kissé tudathasadásos ez az egész. Gyanítom, hogy előbb utóbb majd csak rájönnek ők is. Remélem mihamarébb, mert különben egymást fogjuk kipusztítani. Az előbbi bibliai igehelyre visszatérve most lehet, hogy némelyetek azt mondja. Ez már olyan régen volt, ha volt. Miért kell nekünk ezzel egyáltalán foglalkozni. Megmondom. Azért, mert ez a Biblia, amit egyébként Torának is neveznek, egyébként ez az eredeti neve, rendkívül időtálló. Vigyázz, nem azt mondom, hogy igaz is. Egyáltalán nem elhanyagolható abból a szempontból, ami oda le van írva. Csak arra kérlek, vedd észre a dolgok működését. Hihetetlenül csodálatos az, amit a zsidók cselekedtek. A baj csak abban van, hogy mindent saját maguknak akartak, akarnak és akarni fognak. Mondhatom, gátlástalanul önzők. Azt hiszem eléggé finom vagyok. Még az is elképzelhető, hogy izgatással fognak vádolni a bíróság előtt. Nem baj. Nekem nincs takargatni valóm. Nekik van. Egyébként pedig ha már az izgatásnál tartunk, akkor rögtön megjegyzem, nem kell olyan dolgokat cselekedni, hogy félni kelljen annak kitudódásától. Amennyiben nincs ilyen cselekedet, akkor nincs is mitől félni. Ami pedig az izgatást illeti, nem hiszem, hogy a Talmudnál izgatóbb dolog létezne, létezett volna a világon. Ha létezik a világon antiszemitizmus, akkor az, ennek az alkotásnak ismeretében nem is csodálható. Mert az a könyv pedig Világ Élet és Minden faj ellenes.
 
Ettől függetlenül mi pedig magyar testvéreim csak szégyenkezhetünk azért, hogy minket sikerült ennek a másik népfajnak megosztani. Lassan-lassan eljön az idő, amikor vagy összeszedjük magunkat vagy kipusztulunk. Ezek itt most csak olyan közbevetett gondolatok voltak, aztán már megyünk is tovább eredeti gondolatmenetünket követve. Ott tartottunk, hogy kedves szemita testvéreinket a Talmud bátorítja. Én nem haragszom rájuk egyáltalán. Senki sem tud kibújni a saját bőréből. Ez van. Azonban az már egyáltalán nem normális, hogy mi pedig engedtük, hogy még az ösztöneinket is elaltassák. Önvédelmi mechanizmusunkat kikapcsolják. Védelmi rendszerünket blokkolják.

 
Figyelj csak! Mit gondolsz, mi történne akár egy a szabadban élő párduccal is, nem véletlenül nem oroszlánt mondok. Ha mondjuk, megengedné, hogy a szaglását elrontanák, mondjuk valami vacak műanyag festékkel bekennék a bajuszkáját, aztán a szemére egy ronda szemüveget tennének, megmagyarázva természetesen neki, hogy számára az a jó, amit most cselekszenek vele, mert ők csak védik, óvják. Aztán tovább menve levágnának a farkából egy darabot, mert oly hosszú és minden be beleakadhat. Igaz, sosem akadt még be eddig, de jobb az óvatosság. Aztán egy injekcióval mondjuk elkábítanák, mert túl energikus, sok benne a vitalitás. Persze közben mindig megmondanák neki, hogy erre azért van szükség, mert… Mit tudom én. Elég hülyeségnek tűnik az, amit írok. Így igaz. Azonban arra kérlek gondolkozz. Ezek után a tortúrák után, amin keresztül ment ez a csodálatos okos, erős, izmos, önfenntartó, szabad lény, mivé vált? Csak azért, mert hitt a másiknak. Meg tudta volna magát védeni, hisz mindene megvolt hozzá. Azonban a sok engedékenység folytán elvesztette mindazt, amit kapott, ha tetszik a természettől. Az orra már nem működik rendesen, nem érzi a veszélyt, szemei elgyengültek, nem veszi észre a csapdát, farkát megkurtították, mozgás közben már nem tud irányt változtatni. Nem éri utol a táplálékot. Skorbutos lesz, kihullik a foga. Eredeti életterétől kitaszítják, szaporodása lelassul. Mivel azonban eredendően okos, erős, szilaj, bátor, az ösztöneit mindig regenerálni tudja, ezért mindig bódítani kell. Nehogy felébredjen, mert akkor vissza veszi eredeti lényét és önmagára talál.

 
Most pedig megmondom miért írtam párducot oroszlán helyett. Nem tudom láttál-e már ősmagyar öltözéket, ha nem, akkor megmondom, hogy ahhoz a ruhához tartozott egy ruhadarab, amit átvetettek őseink a vállukon. Nem volt az más, mint párducbőr. Párducbőrt pedig azért viseltek, mert ők még emlékeztek arra, amikor a magyarságot, mint az Istenanya párducaként nevezték és nem isten bárányának. Azt hiszem, hogy ezt a párducot, már bocsánat, de eléggé sikerült elbolondítani. Nem gondolod, hogy fel kellene már ébredned!? Hová tetted önérzeted, miért vállalod a rabigát!? Ébredj fel! Megint itt van Petőfi ideje. Azt kérdezi. Rabok legyünk, vagy szabadok? Válaszolj. Először magadnak, aztán add tudtára a többieknek is, mit döntöttél. Mellesleg megjegyzem volt nekünk egy csodálatos Himnuszunk, a Boldogasszony Anyánk című. Abban van egy ilyen rész.
Írtsd ki édes Anyánk, az eretnekséget,
Magyar nemzetedből a hitetlenséget.
Magyarországról, édes hazánkról,
Ne felejtkezzél el, szegény magyarokról!
 
Csak azért írtam ide ezt a kis részletet, mert a magyarság Neki, mármint Anyánknak a párduca! Akkoriban ugyan még a Sumér birodalomban éltünk, de ez természetesen semmit nem vesztett tényszerűségéből. Tehát jó lenne, ha ezt is tudnád, és úgy is cselekednél.

 
A párducból a bárány kimagyarázása elég érdekes dolog, de ezek szerint nem lehetetlen. Mint ahogy nem lehetetlen az sem, hogy az Hénoch könyvében leírt jóslatot, amelyet én is mindjárt leírok Neked, törölték az emberek ismeretanyagából. Mellesleg megjegyzem, az alkotókat ismervén ez teljesen normális cselekedet. Lehet, hogy akkor épp úgy gondolták, nem kellene a húrt tovább feszíteni. Amúgy sem rózsás a köztünk levő kapcsolat. Mára azonban valami fatális félreértés folytán sok olyan cselekedetet is megengednek maguknak, amit régen azért nem. No persze mindez nem olyan nagy baj, mint gondolnánk, sok jó is van ezekben a cselekedetekben. Ők azonban mit sem tudnak erről az egészről. Nézzük csak miről is beszélek?

 
Részlet az Hénoch könyvéből. Ó keresztény Irók Tára sorozatból. 79. oldal. Prófétai látomások és beszédek.


Jóslat


Abban az időben az angyalok meg fognak fordulni és keleten a párthusokra és médekre fogják vetni magukat.


 
Lám lám milyen érdekes ez a tényszerű közlés. Nem ám akárki az ősi ellenség, hanem a magyarság és annak minden ága. Nem én mondom, hanem valaki egészen más, akihez ugyan nekünk semmi közünk, de mégis minden körülmények közt megpróbálják ránk erőszakolni. Most pedig akkor ismét megkérdezem? Ki kinek van útjában amúgy igazából? Az Hénoch Könyvében írtakban benne találtatik egy olyan rész, amelyből az tűnik elő, hogy nem igazán tudják, hogy kinek is szól, mármint hogy mely kor emberének? Itt arra kell gondolni, hogy az ún. első, második esetleg a harmadik nemzedéknek. Ezek után már tényleg nem érthető ez az egész. Leginkább az nem, hogy honnan a csudából veszik azt, hogy a pártusokat és a médeket kell megbüntetni az arkangyalok csapatának. A Szerető Szellemek Ura a Bosszú angyalait szabadítja a mi fajtánkra. Merő atyai szeretettől vezéreltetve.
 
Így szól a Szellemek Ura. Ti pedig hatalmas királyok, akik a földön laktok, lássátok meg az én Kiválasztottamat, aki majd a dicsőség trónusán fog ülni és aki Azazel fölött és minden sereg fölött a Szellem Urának nevében ítélkezni fog. Hénoch pedig mikor látta a Bosszú angyalának seregét, amint hosszú sorban elhaladtak mellette, kezükben bilincseket, láncokat és vasvesszőket vittek. Ő pedig megkérdezte a Béke Angyalát, aki vele volt. Hova mennek ezek az angyalok?

 
Azokhoz, akik a Felvigyázók kedvesei és szövetségesei voltak itt a földön, hogy azokat elhozzák és a mély völgybe vessék. A mély völgy pedig meg fog telni a Felvigyázók kedveseinek és szövetségeseinek testével és ezeknek élete véget ér. Azt hiszem itt is észre lehetne venni valamit. Mit is, mire is gondolok? Nem másra, mint arra, hogy mindenkit név szerint említ ez az írás. Az angyalokat mind, mind zsidó névvel illeti, hisz mint említettem azok is. Említette ezt természetesen egy nálam sokkal hitelesebb lény is, a zsidó szellemek ura. Vedd észre azonban azt is, hogy ez egy zsidó világ. Azonban az már más kérdés, hogy mi, miképp kerülünk ebbe a rendszerbe. Távol álljon tőlem, hogy arra vetemednék, még csak gondolatban is, miszerint a zsidó isten alkotása vagyunk mi magyarok is és csak játékszernek vagyunk teremtve a zsidó népfaj számára, hogy legyen nekik kivel szórakozniuk. Amennyiben pedig folytatom gondolatmenetemet, meg kell állapítanom, hogy mivel Azazel a mi parancsnokunk, szerintük legalábbis, akkor mi a Sátán népe vagyunk. Tehát az Ő szempontjából, mármint a Szellemek Urának Kiválasztott Népe szempontjából valóban mi vagyunk az ősi ellenség. Amennyiben pedig, ha ezt elhisszük, - tudom, sok a feltételes mód – a zsidó istennek kötelessége a másik teremtett ágat megsemmisítenie. Nem is tehet mást. Valahogy ugyanis ki kell hagsúlyoznia választott népének szeretetét. Ebben az esetben pedig egy még érdekesebb dologra deríthenénk, deríthetünk fényt. Nem csodálom, hogy útálják a Fényt azok akik valami dolgot rejteni szeretnének, ugyanis az elől nincs menekvés. Mindent megvilágít. Most pedig én is megvilágítok valamit. Mit is? Nem mást, mint tételesen bebizonyítjuk ennek az egésznek a tarthatatlanságát. Miszerint is az Hénoh könyvében taglalt isten, az itt található Szellemek Ura nem lehetséges, mint Teremtő principium. Az pedig már csak hab a tortán, hogy akkor viszont az összes többi hasonló írásműben található isten sem valóságos isten. Először is ebben az alkotásban, én így nevezem. Nem lehetséges olyan személyes isten, amelyben egyszerre helyet kap a jó és a rossz. Még pedig azon egyszerű okból kifolyólag, mert a rossz rendelkezik azon tulajdonsággal, miszerint elbomló természetű, tehát időnként, ciklusonként megsemmisül. Miért mondom ezt? Azért, mert nem lehetséges olyan isten, akiben személyesen jelen lenne a gonosz. A gonoszság minden körülmények között nem csak, hogy feltételezi az anyagi világot, hanem egyenesen csak abban is létezik. Szeretném felhívni arra is a figyelmet, hogy nem csak ez a durva anyagi világ létezik. Itt a durva szót, nem mint jelzőt használom, hanem a sűrűségi fokozat ábrázolására, ellentéteként mondom a levegőt. Merthogy az is anyagi struktúra. Vannak természetesen ún. félanyagi világok is, ahol ugyanúgy zajlik az élet, mint itt, ott is az adott létformáknak megfelelően. Ott, azokban a világokban, ahol létezik az úgymond dualitás, azok még mind a Teremtett Világokhoz tartoznak. Vagyis mind az elbomló világ részei. Most pedig arra a tiszteletlen dologra vetemedem, hogy arra kérlek gondolkozz el a Bibliában írtakon is. Különös tekintettel az Ószövetségi részeken. Van egy olyan mondás, miszerint a puding próbája az, hogy kóstold meg… Aztán majd rájössz! Ugyanakkor a teremtő isten semmilyen körülmények között nem választ magának fajt. Teljesen nem normális cselekedet lenne. Ilyenekre csak a megbomlott agyú emberiség képes. Számára nincs első és másodrendű teremtmény. Nem beszélve arról, hogy minden úgymond teremtett lényben személyesen is jelen van. Tetszik, nem tetszik ez van. Tehát csak amennyiben létezne a gonoszság isteni rangra emelése, csak abban az esetben létezne bárminemű kiválasztotti faj. Aki pedig a megosztásban spekulál az Gonosz. Amennyiben létezne, amennyiben hihetnénk a szemita rendszerek istenében, akkor pontosan alátámasztanánk ezt az abszurditást. Miszerint is isten egy teljesen zavart valaki. Ugyanakkor pedig azt is mondom, hogy se vége se hossza ennek az egész szenvedési kálváriának. Ez meg aztán végkép nem igaz. Kérem tisztelettel, nem lehetséges az a rémálom, miszerint nincs jó rossz nélkül. Amennyiben elfogannák az eredendő bűn tanát, akkor pedig igazán érdekes lenne a dolog. Mégpedig azért, mert be kell látnunk, hogy abból a körből sosem kerülhetünk ki, mert, ha Azazél a Gonosz, az Ő, mármint a zsidó Szellemek Urának fia, akkor nincs menekvés. Ez az információ csak a tudatlanságból fakadhat. Vagy abból, hogy valaki gonosz tréfát űznek az emberiséggel. Mellesleg had jegyezzem meg azt is, miszerint a Szeretet nem személy és különösen nem faj válogató.

 
Azt hiszem, én menthetetlen vagyok. Nekem mindig eszembe jut valami. Most éppen az, hogy tényleg senkinek, soha nem tűnt, nem tűnik fel, hogy mindenki, aki számít az zsidó? Miért nincs ezekben a könyvekben egyetlen görög, latin, angol, magyar, spanyol meg mit tudom én milyen nevű isten, arkangyal? Egyébként megmondom. Azért, mert nem a Tied. Ha szemita vagy, akkor rendben. Ettől függetlenül Te is a végére járhatnál a dolgoknak. Ne hidd, hogy ti nem vagytok megosztva és kihasználva. Ha nem, akkor meg mi közöd hozzá? Az sem tűnik fel, hogy mindenkit az orruknál fogva vezetnek? Az emberek meg mint a birka, bárányka, barika, szalad és szolgál egy nemlétező istent, meg annak választott faját. Aztán meg húsvétkor szépen megölik. Nesze neked szeretet. Hová lett a Párduc!? A fenébe is. Tényleg mindenki vak?


A zsidóságról tényszerűen és nem ellenségesen


 
Valójában miért is jött létre a judeokrisztianizmus? Mire jöhetett rá Pál apostol, és miért oly kegyetlen az egész ószövetség?

 
Mindezen kérdésekre egészen addig senki sem tudja megadni a választ, ameddig meg nem ismeri a szemita zsidó emberek lélektanát. Ennek az ismeretnek a hiányában az egész emberiség tehetetlenül néz körül és nem érti azokat a működéseket, amelyeket a zsidóság nap mint nap megél. A meg nem értettségből és aztán szép lassan kialakul az antiszemitizmus. Azonban rá kellene már jönni arra, hogy nem ez az út a normális dolog. Ezzel két dolgot egész biztosan el lehet érni. Egyrészt az ellentétek fokozásával a mindennapok normális menetét fel lehet borítani, másrészt a gyűlöletet magas fokra hevítve háborúkat lehet kirobbantani. Miután pedig a háborúhoz pénz kell, ami pedig a zsidóknál van, ismét rájuk lehet húzni a ,,vizes lepedőt”. Ennyi ész láttán teljesen elborzongok. Nem akarom elhinni, hogy magukat épeszűnek tartó emberek ennyire jutnak agyilag. Természetesen az agykapacitásunk 8-15%-os kihasználtsága mentséget adhatna, de ezt nem fogadom el. Ez így önmagában túlságosan egyszerű lenne. Én mindig mondom, hogy a butaság a legdrágább dolog a világon. Ezért is nem szeretem azokat az egyházi és világi szervezeteket, akik nem akarnak tanítani, sőt ellenséget látnak abban aki ezt teszi. Egyébként szinte teljesen biztos vagyok abban, hogy ők maguk sem tudják, mit kezdjenek a másikkal. Csak annyit látnak, hogy vannak olyan emberek, akik alapvetően szembe helyezkednek a szerintük már jól bevált dogmatikus rendszerükkel.

 
Ami pedig az ő hatékony működésüket fémjelzi, nem más, mint az évezredek óta tartó gyilkosságáradat. A pénz utáni sóvárgás. Tehát számomra teljesen nyilvánvalóvá vált, hogy az egyházak zsákutcába kerültek. Tartok tőle, hogy meg kellene fogni a kezüket és kivezetni őket a szép tágas, napfényes sugárútra. Ebben a kis írásban hamarosan olyan dolgokat fogok közölni, hogy mindenki “elhül”. Mint mindig, most is hű leszek önmagamhoz. Azonban az is biztos, hogy nagyon sokan azonosulni fognak az általam felvázoltakkal és támogatni is fogják. Most ezekben a pillanatokban egy “jó hírre” akarok reagálni. Ez a jó hír pedig nem más, mint az irodalmi Nobel-díjas Kertész úr magyarságának közlése. Most itt ezen a helyen megemlítek egy pár valóban igazi Nobel-díjast. Csak azért mondom ezt, mert azt ugye senki sem gondolhatja komolyan, hogy a nem mi Kertész Imrénk kiállhatja a versenyt mondjuk Hemingwayal, vagy esetleg…..Mellesleg kedves Kertész úr többször kijelentette már, hogy inkább alszik jó berlini ágyán, mint a magyaron és hát ez a nyelv ez a magyar nem épp a szívéhez való. Magyar érzelme kb. annyi, mint Hitlernek. Ezt már azzal is bizonyítja, hogy az auswitzi koncentrációs tábort a mi Pilis-hegységünkben akarja felállítani. Természetesen csak egy filmforgatás erejéig. Ismervén szerető magyarságát, szinte biztos vagyok abban, hogy nem minden rosszindulattól mentesen akarja megszentségteleníteni a magyarság szakrális területét. Azért ekkora arcátlanságot még ettől a fura ,,magyartól” sem lenne szabad eltűrni. Mi sem megyünk a jeruzsálemi siratófal tövéhez, hogy ott megbecstelenítsük az ő szent helyüket. Igen. Azt mondom, azt merem mondani, hogy az ő helyüket, ha nekik van bőr az arcukon ekkora szemtelenségre, akkor az már mindenen túl megy. Nem elképzelhetetlen, hogy egy egyszerű provokáció ez a kísérlet és pusztán csak arra kíváncsiak, mikor mondjuk már azt, hogy elég. Szép dolog a másság tisztelete. De ez már egy más kategória. Ezzel a magatartással megint nem szeretetet, hanem csak gyűlöletet lehet kelteni. Aztán jön a siránkozás, hogy őket nem szereti senki. Miért, hát van valami, amiért szeretni lehetne az ilyen magatartású lényeket? Mellesleg megjegyzem, csúnya dolog volt a világháború, de az, hogy a mi országunk majd 75%-ban elrabolták, az nekünk sokkal jobban fáj, mint az ő létszámuk fogyása. Ugye ismerős, Trianon. A magyar holokauszttal érdekes módon nem foglalkozik senki. Még azt is meg akarnák tiltani, hogy emlékezzünk Drága Hazánk nagyságára. Még csak alig múlt 80 éve és valahogy nem érzem, hogy a magyar politikusoknak egy csöppet is fájna a haza ilyen mértékű elvesztése. Az iskolákban pedig nem is tanítják. Pedig kellene. Azt is jó lenne tudatni az emberekkel, hogy ezt a förmedvényt senki sem ratifikálta. Tehát érvénytelen. Semmis. Úgy is mondhatom, hazánk földjét idegenek tiporják. Igaztalanul.





Copyright © 2009 Bodor Ernő