A Pártus Birodalom


Kérjük, adója 1%-ával támogassa az Ezoterikus Tanok Egyháza Oktatási, Nevelési és Gyógyítási tevékenységét.
Technikai számunk: 0547


www.saibaba.hu www.ezoterikustanokegyhaza.hu www.od-akademia.hu www.sandrajana.hu

A Pártus Birodalom

 
Azért kezdem a magyar népfaj ezen ágával, mert Ők voltak azok, akik közt testet öltött maga a Teremtő Isten. E népet tisztelte meg azzal, hogy közöttük öltött testet. Itt most egy rendkívül bonyolult témával fogunk foglalkozni. Az előző részek csak a földi történésekkel foglalkoztak most azonban már az igazi mélységekbe kezdünk behatolni.
 
Először is teljesen tisztán kell látnunk azt, hogy az ún. kiválasztottsági kérdés, hogy mely nép is az teljesen eldöntetett nem más, mint a Pártus-Magyar. Ezek után számomra nem is igen van más hátra, minthogy elmondom a dolgokat, ahogy vannak. Valójában nekünk itt és most nem is a Judeokrisztianizmussal kell foglalkoznunk, elegem van már abból, hogy mára már a gnoszticizmust is a zsidó írástudók magyarázzák. Ugyanakkor a világon semmi közük hozzá. Mintha nem is lenne más a világon. Ugyanakkor jó lenne legalább azt észrevenni, hogy a szemita népek mindig is a Hold-kultuszhoz vonzódtak, a magyari népek pedig mindig is a Nap-kultusz hívei voltak. Azt mára már minden gyermek tudja, hogy a Holdnak nincs önálló fénye. Fényét a Naptól kapja. Ezt szeretnék tőlünk elvenni, de nem lehet.
 
A Világ Világossága nem a Hold népe közt öltött testet. Nyugodjunk hát bele abba, hogy a mi népünk a tudás népe. Ebből a hitünkből ne engedjünk egy picit sem. A Hold gyönyörű. Így igaz. Csodálatosan elbűvöl, majd becsap, megcsal. Az életét, a fényét azonban a Naptól kapja. A magyar népek régebbi és újabb elnevezésű családjai is kivétel nélkül mind a fény, nap és tűzimádók voltak. Eredeti vallásuk is a Fényvallás volt. Úgy is hívták, hogy Fény-Szentháromság. Akkoriban még maradéktalanul megvolt az Édesanyánk. Akkor még nem akarta senki elvenni tőlünk. Megjegyzem ma is ugyanazok vagyunk csak nem engedik, hogy ismételten magunkra találjunk.
 
Itt és most kijelentem, hogy Jézus Urunknak természetesen nem csak ez az egy megjelenése volt. Vigyázat! Most aztán kerüljük el a félreértéseket. Egyre síkosabb talajra lépünk. A nevek csodálatosak, de tudomásul kell vennünk, hogy valójában a működések megismerése a leglényegesebb. Senki ne gondolja, hogy a Teremtő Úr Isten más népeket nem látogatott meg. Természetesen nem ugyanezen a néven, de most nem ez a lényeg, hanem az, hogy Ő mármint az Úr Jézus Krisztus akkor és régebben is köztünk élt és egyáltalán nem biztos, hogy ma nincs köztünk. Ki tudja? Régi mondás – Isten útjai kifürkészhetetlenek. Ugyanakkor Tudd, hogy te az Ő gyermeke vagy, és azt is tudd, hogy soha egy pillanatra sem hagyott magadra. Most is Veled van. Látod, többek között ezt is elvették tőled. A judeokrisztianista Biblia azt ír, amit akar. Én meg azt mondom, hogy Te igenis Isten gyermeke vagy! Ezt vedd igen-igen komolyan! Jó lenne, ha felfognád ezt az egészet, és értékén kezelnéd magad. Lehet, hogy most sok megdöbbentő dolgot olvasol, de azt szeretném, ha egy kicsit bővülne az ismeretanyagod. Abból a másik könyvből
úgysem tudhattad meg ezeket a dolgokat. Abba ezek nem fértek bele. Jómagam teljesen szabadságpárti vagyok. Azt akarom, hogy mindenki boldog és szabad legyen. Ehhez igyekszem segítséget nyújtani. Ugyanakkor azt is tudom, hogy az embernek semmi keresnivalója sincs nem hogy a Földön, hanem egyetlen más anyagvilágban sem. Azt is tudom, hogy saját magának köszönheti ezt a hányattatott sorsot. Azt azonban el ne hidd, hogy bűnben születtél. Az nem más, mint sima hazugság! Tudod, aki mondja másra, az mondja magára, de a vicc az, hogy az sem igaz. Tartsd az embert hülyeségben, nagy boldogságodra lesz majd, sok-sok pénzt termel majd neked. Aztán sok-sok halott értelmetlen dolgot vásárolhatsz majd magadnak, ami úgyis elvész, értéktelen lesz. Tudod, minden értéktelen, amit nem vihetsz magaddal az ún. halálba. Tiszta gáz. A léleknek nincs zsebe. Amit azonban azért tettél, hogy a ruhádnak, a fizikai testen levő zsebét megtömd, azt mind magaddal fogod vinni. Az ám az igazán kemény valuta. Az valóban nem semmi.
 
Visszatérve Pártus eleinkre, szeretném elmondani, hogy valami igen nagy varázslattal sikerült eltüntetni az Ókori Róma legnagyobb ellenfelét, akiket számtalan nagy szerző igen sok leírásban magasztalt. Magasztalta őket egyenes és tiszta jellemükért, megbízhatóságukért és még számtalan más jó tulajdonságukért. Nálunk az ókor nagy írói szinte mind háttérbe szorultak. Pedig olyanok, mint Herodotos, akit egyébként a történetírás atyjának tartanak, valami üzenetet biztosan hátrahagyott őseinkről, aztán még nem szóltam Tacitusról, Strabóról, valamint a Pártus-szittya Berossosról és a többiekről. Nem akarom elhinni, hogy magyar embert nem érdekelné a magyar történelem. Valakiknek azonban úgy látszik, sokkal jobban fekszik az, ha eleinket rablóknak, senkiháziaknak, betolakodóknak, műveletlennek festik le. Mi meg ugye ezt higgyük el. Ezt a hazugságáradatot adjuk tovább gyermekeinknek, húzzák csak be a nyakukat, amikor a többi hős népről hallanak? Neveljük csak bele gyermekeinkbe a kisebbrendűségi komplexust. Neveljünk a szabadokból szolgákat a hős nyugati civilizáció számára, akiknek hálaimákat kellene zengeniük a magyar népért, hogy volt, van egy olyan nemzet, aki nem engedte meg a keleti népeknek, hogy elfoglalják területeiket. Országot nem igen mondhatok, mert akkoriban, amikor minket úgymond ideszármaztattak ők még csak fejedelemségek voltak. Alkotmányuk akkor még messze nem volt. Strabo a Pártusokat Scythának is nevezi, és azt mondja, hogy ők szittya nyelven beszélnek. Ezeket a népi elnevezéseket régen gyülnévnek nevezték. Szeretném megjegyezni a pártus és római birodalom közt az Eufrates volt a határ, de egyszersmind azon közös vonal is, mely a római adó alá vetett, és az ettől mentes, ősrégi saját törvényeik szerint élt szabad nemzeteket választotta el egymástól.
 
Igaza van tehát Strabónak, amikor azt mondja, hogy a pártusok nagyságának oka életmódjukban és erkölcseikben fekszik, melyekben, habár sok barbár és szittya találtatik is, még is több olyan létezik, mi a kormány ügyes kezelésére és a haderőnek helyes alkalmazására szolgál. A (XI. k. 9. f. 3. §-ában) említi, hogy a pártusok mindig is jelesül viselkednek. Strabó, ki születésére nézve cappadóciai tökéletesen látja a különbséget Augustus császár és a pártus király uralkodása között. Nevezetesen az egyik, a római alatt nyög a nép, a másik pedig teljesen szabad és vidám. A pártus seregek többször is megverik a rómaiakat ezek tények. Egyik ilyen csata alkalmával Crassusnak serege teljesen tönkretétetett, s Róma fennállásának 718. évében M. Antonius is általok lett legyőzetvén, 16 esztendővel ezután IV. Phrates király mind az elfoglalt összes zászlóikat visszaküldötte Augustusnak. Ugyanakkor a pártusoknak a rómaiak iránti barátsága legbiztosabb zálogául saját királyi véréből túszokat is küldött. Tacitusnak megemlítem egy nagylelkű bevallását ”hogy a rómaiak inkább szeretnek a pártusokkal hadban lenni, mint hadat viselni”. Tacitus nem csak nagy író, hanem mint mély eszű államférfiú teljes mértékben felfogta ennek valóságos szellemét. Erről egyébként a pártusok is így vélekedtek.
 
Most nézzük meg a pártus fő törvényt, melyet nem írtak ugyan kőtáblákra, de, hogy soha el ne törlődjék, kinek kinek szívébe írva s így a vérrel együtt reánk átörökítve van:


”ha hadaid szerencsések, hadd meg a legyőzött nemzetségnek szokásait, törvényeit, s a szövetség kötelékére, nem pedig a szolgaság igájára legyen gondod!”


 
Már tudunk egy pár dolgot dicső pártus eleinkről, de azt még nem, hogy mettől meddig terjedt ez a hatalmas ország. Nem titok. Az Eufrátesztől Indiáig terjedt és 500 éven keresztül tudják is tartani a római hadak ellen. Ugyanakkor a legérdekesebb történelmi tény pedig az, hogy ezen a területen belül nincs háború, nincs forradalom, hanem ennek az országnak a népe egységesen visel háborút Róma ellen. A pártusok függetlenségüket egy ún. ARSACIDA felkeléstől számították a Kr. e. 256. évtől kezdődött. Királyaikat is ez a család adta. Határául az Eufrátest ismerte el Augusztust császár és ugyanő hagyományozta utódaira, hogy ezt ne lépjék át. A harmadik század első felében, 226-ban, Kr. u. midőn a Sassanida Artaxes vezénylete alatt felkeltek, Artabant, utolsó partus Arsacida királyt megölték, és a Partusok birodalmának Persiában véget vetettek. A nyugati történészek azonban nem akarják tudomásul venni azt a tényt, hogy Berozomad és fia Kamszár Kr. u. 326-ig uralkodva visszaállították a régi birodalom fényét. Itt szeretném megjegyezni, hogy a Pártusok családját vérségi kapcsolat fűzte az ún. euthalita-hun királyi házhoz és az Örmények Arsacida királyi házaival. Ugyanakkor meggyőződhetünk arról, hogy a Chus és Hun névszó az örmény kútfőkben egyazon jelentésű. De nemcsak az örményeknél, hanem a római Tacitusnál és a zsidó Josephus Flaviusnál is consanguineus Scytha, Saca és Daha nevezetek alatt ugyanazon népfajról és ugyanazon királyairól szólnak, amely néptörzsről és királyi házról szólnak az örmény kútfők Chus és Hun elnevezések alatt. Tehát most már láthatjuk, hogy a Magyar Népfaj – nagyon sajnálom, de van ilyen - több népnév alatt, de ugyanazon Nemzetet jelenti. Többek között ezért mondhatják és mondják is ellenfeleink, hogy elég legyen már. Nem sok az, hogy lassan már minden Magyar?
 
Erre én azt felelem nekik, hogy nem az a sok, hogy minden Magyar, hanem az a sok, hogy lassan már csak mi maradunk, akik a Kárpát-medencében vagyunk és az a sok, hogy még itt sem lehetünk nyugodtan. Magyarságunk köreibe olyan idegen testek épülnek, melyek tovább bomlasztanak. Nem érzem azt, hogy bárki is szeretné visszaadni a Magyarság Önbecsülését, régi Hitét. Addig ameddig ez nem történik meg, a magyar embernek mindig is lógni fog az orra. Elég sokan vagyunk azért még ma is! Épp ezért most hozzátok fordulok, tegyetek meg mindent annak érdekében, hogy legalább ismereti szinten terjesszétek az Igazi Magyarság Eszméjét, és ne hajtsátok meg a fejeteket az idegenek előtt. Legyetek büszkék származásotokra, kövessétek őseitek megkezdett útját.
 
Végül, de biztos nem utoljára álljon itt most egy pár rövid emlékeztető a Skytha-pártus jellemről az ókori írók munkáiból Zajti Ferenc munkásságán keresztül.
 
Justinus, Trogusból II. könyv. 3. fej. ”A skyták nemzetét mindig igen réginek tartották. Bár a skyták és egyptomiak között sokáig folyt a versengés a faj régisége felől. Azonban (a bizonyítékok súlya alatt) meggyőződvén az egyptomiak, mindig a skythákat tartották régebbieknek.”
 
Josephus Flavius, Antiqu. Jud. I. 7. ”Magoges, vagyis Magóg pedig a róla elnevezett magógák atyja volt, akik magukat skytháknak nevezik.”
 
Justinus, I. könyv. ”Dariust szégyenletes futásban űzték el Skythiából, hasonlóképpen semmisítették meg Nagy Sándor vezérét, Zopiriont összes csapataival egyetemben.”
 
”A rómaiak fegyvereiről csak hallottak, de nem érezték azokat. Úgy a fáradalmakhoz, mint a háborúhoz hozzáedzett nemzet, testi erejük mérhetetlen. Semmi olyat nem szerez, aminek elvesztésétől féljen. Ha győznek, semmit sem kívánnak a dicsőségen kívül.”
 
Nicolaus Damascenus, (Szül. Kr. e. 64, vagy 74.) ,,A galoctophagok (tejevők): skytha nép… Ezeket Homér is említi, a hol mondja: ”A közelről harcoló mysoknak és dicső kanczafejőknek s takarékos élelmű tejevőknek, legigazságosabb embereknek.” (Illias, 13., 5-6. v.)
 
Megasthenes. Kr. e.( 300-247.) India dolgok (Fragm. Hist. Graec. 2. köt.) ”India… északi oldalát az Emod hegye választja el Skythiától, melyet a skythák közül az úgynevezett sákok laknak.”
 
”Idanthyrs skytha, kiindulván Skythiából, Ázsiának sok népét aláigázta s az egyiptomiak földére is mint győztes érkezett.”
 
”Hajdan az indusok nomádok valának, valamint a skythák közül a nem földmívelők, kik szekereken haladván, Skythiának egy részét a másikkal váltják föl, sem városokat nem lakván, sem istenek templomait nem tisztelvén.”
 
Chorilius. (kr. e. 472-399.) III. töred. (Dübner: Asii, Pisandri Panyasidis, Choerillis, Antimachi fragmenta, Paris, 1840.
 
”A juhlegeltető sákok, származásra nézve skythák, lakták a búzatermő Ázsiát, s a Nomádoknak, igazságos embereknek, voltak gyarmatosaik.”
 
A felhozott példák alapján azt hiszem, nem kell szégyenkeznünk. A régi korok írói mind azt mondják, hogy becsületességben, vallásosságban és igénytelenségben nem igen múlta felül eleinket senki. Most pedig idézzünk egy kicsit még mindig nagy népünk igaz, valós történetéből. Engem valahogy olyan jó érzések kerítenek ilyenkor hatalmukba, mint szinte soha máskor. Most nagyon boldog vagyok. Remélem és bízom benne, hogy átérzitek Ti is azt, amit én érzek. Örüljetek és érezzétek azt, hogy e nép a Mi, a Te néped ismét elfoglalja eredeti helyét. Csak úgy Petőfi után szabadon! Rabok legyünk vagy szabadok? Jól tudjátok, hogy nem az anyagiak birtoklása tesz minket szabaddá, hanem a szeretet és a tudás. Csak rajtunk múlik, hogy mikor vesszük vissza ősi vallásunk. Szeresd a Te Istened teljes szívedből és elmédből. Tudod, Ő nem Jehova!
 
Most pedig nézzük meg a Történelem nagy színpadán a HUN népet, aki szintén Pártus, Skyta és most éppen a Hun nevet viszi.
 
Nem véletlenül említettem az előző sorokban a HUN népnevünket. Már csak azért is, mert egyik legnagyobb királyunk, akit máshol úgy hívnak az Isten Ostora, Attila és birodalma emlékét kívánom egy kicsit visszahozni az elmúlt több, mint másfél évezred homályából. Lássuk csak milyen is volt Ő. Le merem fogadni a nagy többség azt sem tudja, hogy hol született. A Budai Krónika (1473) szövege a következőket állítja. Nagy királyunk ”Attila, Isten kegyelméből Bendegúz fia, aki Engadi-ban született, a nagy Nemróth unokája, a magyarok, médek és gótok királya, a földkerekség félelme és Isten ostora.” Attila 395-ben látta meg a napvilágot Engadiban, a Holt-tenger partján, ami nem messze van Qumrántól, ahol megtalálták azokat a bizonyos Holt-tengeri tekercseket. Hihetetlen nehéz dolgom van, mert mint egy ősforrásból tör fel belőlem a közölni való és mind-mind hihetetlennek tűnő, de szín igaz. Most éppen azon igyekszem, hogy rávilágítsak a nagytiszteletű prof. dr. Badiny Jós Ferenc azon bizonyítására, miszerint az ADIABANI királyság fővárosának EDESSA-nak volt a megkülönböztető jelzője ”EN-GA-DI” jelentése a ”TÖRVÉNY-HÁZ-BIRTOKOSA (ura)”. Ez alatt a kifejezés alatt olyat kell értenünk, mint az ”országház”. Nem volt ez más, mint a királyi palota. Márpedig ez azt bizonyítja, hogy abból a királyi családból származik, ahonnan és most jól figyelj, az Úr Jézus is származott. Attila tehát tudta, hogy Ő ”,Jézus-házi” király. Attila tehát ENGADI-EDESSA-ban nevelkedett és így ismerte legszentebb ereklyénket, Jézus Urunk halotti leplét, melyet ott őriztek Attila Rómában is tanult. Mikor is a ”,római császár és a hunok királya – szövetségük megpecsételésére királyfiakat cseréltek egy bizonyos időre. Így került Attila Rómába és Aetius a hun király udvarába. A csere ideje alatt kitűnően megtanulta nyelvüket éppúgy, mint Aethius a hunokét. Attila nagy műveltségű ember volt és természetesen nem pogány, hanem Hun-Pártus Jézusi keresztény.
 
Az csak egy jámbor gyermekmese, hogy Róma alól azért fordult vissza, mert a megijedt a pápa kezében levő kereszttől. Ebből természetesen egy szó sem igaz. Egyszerűen azért fordult vissza, mert egy nemeslelkű uralkodó volt. - Ha már a kereszténység és úgymond pogányság kérdésénél járunk, megemlítem, hogy Attilának egyszerre csak egy felesége volt és erősen hazudnak azok a történészek, akik azt állítják, hogy ”többnejű” volt. - Nagyon érdekes, hogy ezt a dolgot, mármint a kereszttől való rémüldözést Galliában is úgymond eljátszotta, de pápa nélkül. Ennek legalább megvan a történelmileg pontos időpontja. Nevezetesen 451. április 7. Hasonlóan nem esett bántódása Tricassis (régebben: Agustobana, ma Troyes) városának sem, melynek a legenda szerint Attila Szent Lupus püspök kérelmére kegyelmezett meg. Ugyanakkor Metz városában sem pusztította el a Szent Stephanus kápolnát. Ezek után talán már gyanítható, hogy Attila nem a pápa miatt nem volt olyan kegyetlen, hanem azért volt elnéző velük szemben, mert Ő valóban keresztény volt, de nem judeo. Ilyen ember volt Ő. Kegyes, ha lehetett – de szigorú, ha kellett. Attila volt az első, aki PÁNEURÓPÁT tervezett konnacionalista (nemzetek közötti) alapon és az összekovácsolást meg is kezdte, de korai halála, tragédiája meggátolta ebben. Érdekességként megjegyzem, a magyar királyoknak és aztán évszázadokkal később az uralkodó osztály is igyekezett megszabadulni tőle.
 
Volt egy kultuszminiszterünk is, akit Trefort Ágostonnak hívtak, azt mondta: nekünk nincs szükségünk keleti szomszédokra. Mondta ezt abban az időben, mikor végre kezdtünk felébredni. Aztán többek között ennek az embernek a tevékenysége miatt kaptunk olyan ajándékot, mint a hazug finn-ugor elmélet. Nincs nekem a finnekkel semmi bajom, csak az a baj, hogy azt a mesét akarják velünk megetetni, hogy az Ő nyelvük régibb, mint a mienk és a mienk származik az övékből. Köszönjük kedves Trefort, Hunfalvy, Budencz urak. Most épp nincs kedvem több ilyen negatív nevet felemlegetni. Ettől függetlenül még igen nagy köszönettel tartozunk a Magyar Tudományos Akadémiának és a minket mindig igen szerető Habsburg-háznak. Azok akik nem álltak ellen hadainak, mármint Attiláénak, azoknak valóban nem kellett tartaniok attól, hogy megváltoztatja kimondott szavát. Itt egyébként rávilágítanék arra a csekély észrevételre, hogy Attila a hadai egy részét Pannóniában vonja össze. Tehát hogy is van akkor ez a honfoglalás? Ugye azért nem kell azt is bizonyítanunk, hogy a HUN nép magyar. Ezt most egyelőre csak azzal tetézem, hogy Balambér már 395-ben itt volt. Akkor mi is volt itt 896-ban? Egy biztos, honfoglalás az nem. Sem egyes, sem kettős. Attila birodalma, egyszerűbben mondva a HUN birodalom. melybe azért valahogy Pannoni is beletartozott. Ekkor e birodalom az Atlanti-óceántól az Uralig – amint azt a Hammond Historical Atlasz és Isaak Asimov Guide To The Bible című művében bizonyítja – mindenütt Noé unokái, Nimród fiai, Gomer és Javan, Góg és Magóg leszármazottai éltek, akikben még élt a mítosszá magasztosult tudat, hogy Attila, Noé és Nimród egyenes leszármazottja volt, amiről a Thuróczy Krónika közöl egy családfát. Itt most még nem írom le a sorrendet, de azt azért megmondom, hogy a 38. Attila, akinek egyenes leszármazottja volt Álmos vezér és fia a ”honmentő” Árpád. Attila természetesen tisztában volt származásával. Ha csak mítosz lenne is a Noétól és Nimródtól való személyes származás – népi származás akkor is fennáll, mert a mítoszok mögött mindig van valami történelmi valóság.
 
Most, hogy Attilánál járunk a HUN-nál csak úgy közbevetőleg megemlítem, hogy az egyiptomi SZFINX neve nem mást jelent, mint HUN.



Copyright © 2009 Bodor Ernő