Magyarország "Koronája"


Kérjük, adója 1%-ával támogassa az Ezoterikus Tanok Egyháza Oktatási, Nevelési és Gyógyítási tevékenységét.
Technikai számunk: 0547


www.saibaba.hu www.ezoterikustanokegyhaza.hu www.od-akademia.hu www.sandrajana.hu


Csak tényszerűen

Nem lenne baj, ha a magyar nép egy kicsit gondolkodna. Tudom, hogy ez a mieinknek már nehéz. Nem megy. Miért? Mert nincs a világnak még egy ilyen jóhiszemű balga népe. Szép, szép a jóindulat, azonban kérdem én. Hol van, hol vannak az önvédelmi reflexek. Még az állatoknak is van. Persze most mindenkinek meg lehet sértődnie. Az megy mindenkinek. A baj nem ez, hanem az, hogy ez a nép, ámbár már azt is megkérdőjelezem, sosem az idegenekre sértődik meg, hanem a sajátjaira. Azokra, akik mindig kihasználták. Sokan számon kérik tőlem az irodalmi stílust. Azonban én nem leszek olyan.
Sértődj csak meg akkor legalább gondolkodni fogsz persze lehet, csak azon, hogy hogy tarts be a testvérednek. Ez mindig is kitelt néhányótoktól. Sajnos. Mára már semmi sem maradt meg azokból az értékekből, amelyek őseinket jellemezték.

Először is számon kérem tőled a Hazaszeretetet. Tudod egyáltalán mi az? Aztán másod de persze nem utolső sorban megkérdezem, miért as idegeneket szolgálod, s miért nem a testvéreid?

Megmondom. Azért, mert őseiddel ellentétben egy hihetetlenül gyáva és megalkuvó embercsapattá váltál. Azt sem tudod, hogy ki vagy. Azt sem tudod, hogy hol laktál. Na persze nem tegnap, meg tegnapelőtt. Hanem mondjuk 2000, meg 6000 éve. Tudom, ez a szűk agyadat már megterheli, s azt mondod, hogy ilyen sosem volt. Akkor még nem létezett a Magyar. Én meg erre azt mondom, hogy szégyelld magad. Ugyanis a Te néped a világ legősibb nemzete. Ha tetszik Neked, ha nem.
Szégyenszemre egy olyan hülyeséget hiszel, hogy Magyarország 1000 éves. Vedd tudomásul, hogy ezen röhög a világ. Ekkora idiótizmust még nem látott a világ.

Te minden létező ősödet megtagadtad. Neked teljesen mindegy, hogy mit mond a világ történelme. Te csak odáig látsz, hogy mit tanított neked az exbolsevista nemzet és népáruló kommunista kormányod. Az a kormány, amely még arra sem veszi a fáradtságot, hogy legalább arról számoljon be Neked, hogy mit lopott el Tőled, meg az őseidtől, valamint a meg sem született unokádtól vagy a most éppen születendő gyermekedtől. Ámbár lehet, hogy mire megszületik, már országod sem lesz. Amilyen hihetetlenül gyáva és összefogásképtelen, az idegenek seggét nyaló vagy, lábon adnak el, mint a barmot.

Van egy nép, egy másik fajú, aki pedig miközben Te ezt teszed, szétröhögi magát. Ez a nép pedig ha szereted ha nem, nem más mint a zsidó. Igaza van veled szemben, amikor azt mondja, hogy olyan vagy, mint a szamár. Ugyanis ismervén szent könyveit, még csak ki sem kéred magadnak azt, ami oda van leírva. Utálhatod a zsidót, ahogy tetszik. Azonban vedd tudomásul, hogy lassan már ő is unni fogja ezt a talmudista játékát. Te meg közben már azt is elfelejtetted, hogy a zsidóság az őseidnek köszönheti azt, hogy nem süllyedt el a népek tengerében. Igen. Nekünk, magyaroknak köszönhet mindent ez a faj. Igaz, akkoriban még a Tora nevű irománya sem létezett. Tudodd akkoriban, II Sargon asszir király mindent megtett, hogy kiirtsa ezt a fajt. Azonban volt egy másik, aki ennek ellenált, helyesbben szólva védelmet biztosított a zsidó népnek. Ez a védelmet nyújtó pedig az egyiptomi mag-har, káldeus nép volt. Ez volt a az a nép, akinek a szemita faj máig meglevő létét köszönheti. Meg kell mondanom, hogy nagy hiba volt. Ezt természetesen a történelem ismeretének birtokában állítom.700 idejében. Nabukonodozor káldeus uralkodó megengedett mindent i.e.550
Ekkoriban kezdődött a Tora elkészítése. Ezsdrás és Nehémiás zsidó próféták a Ninivei könyvtárból engedéllyel összegyűjtötték a sumér-káldeus nép ékírásos anyagait. Tehát a mi anyagainkból hozták azt létre, persze az eredeti meghamisításával. A zsidó mostanában már dühöng. Persze csak azért, mert már semmi élvezetet nem tudsz nyújtani neki a játékban. Régebben legalább partnere voltál. Ő el akarta venni a Tied, a mienk, s mi nem adtuk. Pont ez volt a játék lényege. Legalább annyit tegyél meg, hogy játsszunk együtt újra.

Ez a mi közös játékunk már az i.e. 2500 tájékán elkezdődött. Elég régi már ez a meccs, ami közöttünk zajlik. Most, hogy sportosra fordítsam az írást, elmondom röviden a mérkőzés kezdését. Aztán szép lassan leközvetítem a mérkőzést. Minden, amit közvetítek, megtalálható a jegyzőkönyvekben. Ezek pedig a Tóra, avagy Ószövetség, ahogy Neked tetszik, valamit esetenként a Talmud és az Új szövetség. Amennyiben úgy találod, hogy valamit nem értesz, gyorsan vedd elő a jegyzőkönyveket és keresd vissza, hogy biztos lehess a közvetítés hitelességében. Utána azonban nincs sírás és szerecsenmosdatás, amikor visszakerested és megtapasztaltad, onnan már a Te felelősséged a mérkőzés további alakítása. Lévén Te is egy játékos vagy. Mégpedig a mi csapatunk egyik legjobbja. Szükségünk van RÁD!
Tehát létezik a 2 csapat. Az egyiket akkádnak, a másikat sumernak, kánaáninak hívták. Mindkettőnek volt egy szövetségi kapitánya. Na meg persze ma is van. Legalábbis az akkád-héber-szemita csapatnak. Az akkádét vagy héberét, szemitáét most teljesen mindegyek a nevek, mert ugyanannak a csapatnak a nevei. Az Ő szövetségi kapitánya Jehova.
A másiké, akit még neveznek káldnak, hunnak, avarnak, pártusnak stb. a neve az Öregisten! A Magyarok Istene
A mi csapatunk oly erős irányítás alatt állt, hogy Jehováék először csak barátságos mérkőzésre álltak ki. Aztán egyszer csak a mi csapatkapitányunk lecserélt egy-két játékost, mert nem volt meg bennük a kellő önbecsülés és hit. Az évek folyamán pedig kénytelen volt mindig cserélni. Lévén a mieink állandóan avval foglalkoztak, hogy mit csinál a másik, s miközben ez ment, folyamatosan kaptuk a gólokat. Mindaddig, ameddig a mi csapatunkba erősítés érkezett. Ez kb. úgy a félidő közelében volt.
Az új játékos nagyon felkészült, erős egyéniség volt. A neve nem más, mint az Úr Jézus volt. Ő a Pártus Birodalom csapatából lépett a magyar válogatottba. Jehovának nagyon erős fejtörést okozott. Először nem is tudta mit csináljon, majd pedig jó edzőhöz híven időt kért. A technikai értekezleten azt az utasítást adta játékosainak, hogy legalább állíttassák ki. Mivel ez nem jött be, Jehova kiadta az utasítást, hogy egyszerűen a lehető legradikálisabb módon távolíttassék el a pályáról. Egy kicsit érthetetlen is volt ez a dolog, ámbár nem ez volt az első ilyen utasítása. Ugyanis jól kell emlékeznünk, hogy a jegyzőkönyvbe, amit Tórának hívnak, helyesebben Ószövetségnek, oda le van írva, hogy Jehova azt az utasítást adta a héber csapatnak, hogy csaljanak, lopjanak s fosszák ki az egyiptomi magyar csapatot.
Ez most nem a tiltakozás, hanem a jegyzőkönyv keresésnek az ideje. Figyelj csak, mondom a pontos helyet. Tóra, (ez természetesen nem arra a bizonyos víztartó), hanem annak a bizonyos Ószövetségnek nevezett jegyzőkönyvnek az újabb megnevezése. Károli Biblia Móz II. 3. 22.
,,Kérjen azért minden asszony az ő szomszédasszonyától és háza lakó asszonyától ezüst edényeket és arany edényeket és ruhákat, és rakjátok azokat azokat fiaitokra és leányaitokra, s így fosszátok ki Egyiptomot.
Nagyon megkérlek, hogy mindent, ami a jegyzőkönyvbe benne van, olvasd el! Bár Magyar EMBER vagyok és az életemet adom hazámért és érted is, ellenőrizz le engem! Pusztán csak azért, hogy lásd meg milyen a magyar ember. Amennyiben pedig tetszik Neked korrektségem és egyenességem, arra kérlek, kövess engem. Légy társam a csapatépítésben.
Ezek után az Öregisten csapatának már tudnia kellett, hogy vigyázni kell, ám nem tartották be saját szövetségi kapitányunk határozott utasítását. Lett is ebből nagy Gallia, helyesebben galiba, mégpedig azért, mert miután Jézusra nem vigyáztak eléggé, az először lerúgták, majd pedig a pálya szélén egyszerűen keresztre feszítették.
Tették ezt több okból is. Egyrészt, mert nagyon jó játékos volt, másrészt pedig pontosan átlátta Jehova kapitány taktikáját. Miközben az Úr Jézus folyamatosan készítette fel a magyar csapat tagjait, egyre nehezebb helyzetbe kerültek az Izraeli erők. Persze ez nem is volt véletlen, hisz a magyar csapat tartalékjátékosai között olyan nagyságok szerepeltek, mint Péter apostol, ki már 10 éve folyamatosan edzett az Úr Jézus ifjúsági csapatában. Nagyon okos és kifejezetten jó technikájának köszönhetően került abba a helyzetbe, hogy az Öregisten is felfigyelt rá. Ha már említést teszek Péterről, el kell mondanom, hogy a körülötte lévők mind ugyan annak a szkíta családnak a tagjai, akik közé maga az Úr Jézus is született. Egyetlen kivétel volt csak. Ő pedig nem más volt, mint Judás, az iskárióti ő zsidó volt izzig vérig.
Mint látni való teljesen hazug és jellemtelen volt. Igazából Ő volt az, aki felhívta Jehova figyelmét arra, hogy valami úton módon állítsák meg a magyar játékost, mert különben az izraeli, szemita csapat súlyos vereséget szenved. Arról, hogy Jehova miként érzett iránta a jegyzőköny tanúskodik. Ennek a neve a zsidó szövetségi kapitány egy máig aktuális könyvében szerepel. Ennek neve Talmud. Most pedig nézzük meg, olvassuk el, mit írtak a szövetség megfigyelői.
Így ír Jézusról a Talmud: Gittin 57a Azt állítja, hogy Jézus a pokolban van és forró ürülékben főzik. Ezt már a nagytekintélyű Jehova előre látta. Lévén nagy tudású valaki volt és az ma is. Sanhedrin 43a. Azt mondja, hogy Jezust (Yeshu és Soncino lábjegyzetében a "Názáreti") azért végezték ki mert boszorkány volt. "Azt tanítják, hogy Jézust húsvét előestéjén fölakasztották és 40 nappal azelőtt ezt a kiáltványt adták ki: Jézust halálra kell kövezni, mivel boszorkány volt és az embereket bálványimádásra szólította föl...Egy csábító volt és ezért nem szabad sem sajnálni sem megbocsájtani neki." Ezek az ,,áldott rabbik" és Jehova zsidó isten kívánalmai és egyben parancsai. Ezek természetesen az Ő, azaz Jézus egész fajtájára kiterjedő kívánalmak. Tehát jól figyelj. Jézus nem zsidó, hanem magyar. Még akkor is, ha a világ összes iskolájában ezt tanítják.
Kallah 51a: "Az idősek a kapuban ültek amikor két fiatal fiú ment el előttük. Az egyiknek a feje be volt takarva, a másik fedetlen fővel ment. Amelyik fedetlen fővel ment, arra Eliezer rabbi azt mondta, hogy fattyú. Joshua rabbi hozzátette, hogy egy tisztátlan nő fia (olyan nő, aki a menstruáció alatt fogant meg, "niddah"). Akiba rabbi azt mondta, hogy mind fattyú, mind egy niddah fia.
A Sanhedin 43a. lapján olvassuk: Húsvét előestéjén feszíttetett föl Jesu. Negyven nappal előbb kikiáltotta a herold: Meg kell köveztetni, mert varázslást űzött, Izraelt csábította és elámította; aki az ő védelmére valamit mondani tud, az jöjjön és mondja el. Mivel azonban semmi sem hozatott föl az ő védelmére, hát fölfeszítették húsvét előestéjén. Ula rabbi megjegyzi: Hát azt hiszed, hogy egyáltalán kellett valamit az ő védelmére keresni, hiszen, ő egy csábító volt, akiről az irgalmas Isten azt mondja: Ne kegyelmezz meg neki és ne titkold bűnét." (Deut 13, 8.)
Gondolom, már észrevetted, hogy eldurvult a meccs. Az addigi barátságosnak tűnő mérkőzés egy élet-halál harccá alakult át.

Tehát a magyar csapatot rendkívül súlyos veszteség érte. Mind ez pedig természetesen azért történhetett meg, mert valahogy por került a szemükbe. Na persze nem a sivatag, hanem az abszolút jóhiszeműség és a másokban való jó keresésének homokja. Egyszerűen hiába mondta nekik a kapitány, hogy figyeljenek, mert Jehova nagyon agyafurt és ugyan úgy jár majd el, mint annak idején Egyiptomban, mikor még azt is megígérte választott csapatának, az Izraelinek, hogy az Egyiptomiakat megverem majd mindenféle csudáimmal.

Jegyzőkönyv: Tóra, azaz Károli Biblia Ószövetség Móz. II. 3. 20. 21.
Kinyújtom azért az én kezemet és megverem Egyiptomot mindenféle csudáimma, melyeket véghez viszek benne, így azután elbocsát titeket.
És kedvessé teszem e népet az Egyiptombeliek előtt, és lészen, mikor mentek, nem mentek üresen.
Az Izraeli csapat nagy erőkkel küzdött. Egymás után dolgozta ki a gólhelyzeteket.
Ekkorra a héberek csapata már vérszemet kapott, s az időközben beállt másik, szintén a Pártus Birodalomból érkezett Manit is szépen elintézte. Helyesebben szólva kegyetlenül legyilkolta. Őt ugyan nem keresztre feszítette, hanem nagy hamarjában megölte, testét szalmával kitömte, körbe hurcolta a pálya körül, s vérszemet kapva egyre erősebben ordítozott, az a Jehova, akit a későbbiekben, úgy mutattak be a világnak, mint ha az Öregisten lenne.
Teljesen természetes, hogy vad dühvel tört Mani ellen, hisz Ő hallani sem akart arról, hogy Jézust a zsidó csapat játékosai közé sorolják. Nem véletlen, hisz Ő Péterhez hasonlóan ugyan úgy Jézus apostola volt. Nem úgy mint Pál, aki csak annak hazudtatja magát. Lévén nem szkíta, hanem zsidó volt. Már csak az is problémát jelentett volna ha beszélni igyekszik az Úr Jézussal, mégpedig azért, mert nem is beszélt Jézus nyelvén, ami az arámi nyelv volt.
Jehova hihetetlenül haragudott Manira, mert Ő sem hitt neki. Hasonlóan Jézushoz. Ugyanakkor hasonlóan Jehovához, Ő is alapított egy egyházat. Mégpedig az igazak egyházát. Igaz ugyan, hogy az akkori Rómában már működött egy egyház, amely hamis tantételeket oktatott. Első és legnagyobb hazugsága az volt, hogy ráfogta a szkíta származású Péter apostolra, hogy az elment Rómába és ott megalapította a Római katolikus egyházat. Péternek azonban esze ágában sem volt oly távol menni hazájától. Már csak azért sem, mert igen neheztelt Jehovára és a világért sem hozott volna létre egy olyan egyházat, amelyben azt tanítják, hogy az Úr Jézus a zsidó isten, Jehova gyermeke. Ő ehelyett elindult Indiába a sajátjai közé. Közben pedig megalapította a saját egyházát, melynek központja az egyszer már szétzúzott Babilonban volt. Hamarosan 360 kőtemploma lett az Őt követőknek. Többek között egy ilyen volt az Anthiókiai gyülekezet.
Ez a héber isten, ez a szövetségi kapitány nagyon ingerültté vált, mikor nem nagyon ment nekik a játék. Aztán odáig merészkedett, hogy mindenkit megfenyegetett, hogy majd így jár mindenki, mármint ahogy Mani járt, aki gólt akar rúgni. A magyarok csapata, pedig egyre inkább elkezdett félni. Igaz ugyan, hogy az Úr Jézust és Manit a zsidó csapat eltávolította a pályáról, azonban még mindig az Öregisten volt a csapatkapitányunk. A két megrendítő csapás után csapatunk ismét felvette a kesztyűt és a győzelem reményében tovább folytattuk a játékot. Ugyanis emlékeztek Jézusnak egy bizalmas mondására. Ami pedig így szól. Nem békét kötni jöttem a Földre Ő ugyanis azért jött, hogy győzzön. Azt azonban a későbbiekben majd megláthatjátok, hogy azért, mert látszólag megölték, nem halt meg. Ennél már csak az a nagyobb pechük, hogy még ma is itt él a köztudatban. Igaz, sajnos nem úgy, mint kellene. Mégpedig azért, mert Jehova és csapata annyira szégyenteljesen hazudik, hogy átvert majd mindenkit. - Ez egy nagy pechük a hébereknek. Egy új és kiváló játékos érkezett. Neve Attila. Ő a Hun néptörzsünkből érkezett. Amikor Ő pályán volt, semmi esélye nem volt Jehova csapatának. Sőt nem hogy egyenlítettünk, hanem előnyhöz jutottunk. Ez az előnyünk Jézus meggyilkolásától egész 450-ig tartott. Eközben Jehova valami hihetetlen fondorlatos módon beállította a Rómában élő és időközben oda költözött héber csapat tartalékjátékosait. Legnagyobb játékosai közé tartozott az általa alapított Jehova-keresztény, azaz judeokeresztény egyház csapata.

Hun birodalom

Az Öregisten csapatában játszókat érdekes módon mindig megölik. Természetesen Attila, a Hunok, érthetőbben a magyarok nagy király is így vált ki. Őt egy úgynevezett szent római leány gyilkolta meg. Valószínűleg, mikor a pálya szélére ment frissítőért. Úgy látszik, a zsidó csapat nem épp a fayrplairől híres. Menet közben pedig szinte mindig igyekszik megtéveszteni a magyar csapat játékosait. Ez persze természetes is, hisz semmi más dolga nincs. Ennek érdekében egész aljas dolgokra is kész. Lévén néha az Öregistennek hazudja és mutatja magát. Azonban nem jár mindig sikerrel. Néha lebukik, hogy hazudik. Ilyenkor mindig az Úr Jézus szavai jutnak eszünkbe, mikor azt mondta, a jegyzőkönyvbe, a Tórába, ha úgy jobban ismered,

Tudod, oda a János 8.44-be, hogy a héberek csapatkapitánya maga a Sátán. Ő, mármint Jehova villám gyorsan rájött arra, hogy felismerték, s ezért állíttatta ki szinte azonnal a magyar csapat legjobbját. Már akkor lelepleződött mielőtt megölte. A zsidó csapatkapitány a magyar csapat szellemi és fizikai fölényét mindig csak a mieink meggyilkolásával érte el. Mint észrevehető, állandóan és folyamatosan gyilkolta a magyar csapat játékosait. A régi bevált formulákat rendre megváltoztatja. Így alakult aztán ki a többet ésszel mint erővel helyett, a többet aljassággal, mint ésszel. Mégpedig azért, mert ennek mindig is híján volt. Ez a mérkőzés természetesen nagyon hosszúra nyúlik. Mind a mai napig tart. Minek utána pedig Attilát eltávolíttatta a pályáról, a Magyar csapat kapitánya, ki természetesen nem más, mint maga az Öregisten, becserélte a kor egyik legkiemelkedőbb játékosát, Álmos fejedelmet. Ő az akkori Kiev városából került be a válogatottunkba. Tehát a magyar csapatnak igen nagy, mondhatni kifogyhatatlan utánpótlása volt. Jobbnál jobb játékosokkal. Ezek a játékosok egyszerre voltak kiváló irányító és szervező egyéniségek. Ez a kiváló Álmos fejedelem nagy hamarjában az Öregisten tudtával és beleegyezésével vérszerződést kötött a csapat tagjaival.A vérszerződés pedig így hangzott:
Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart, mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük.
Az eskü második szakasza így hangzott: Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.
Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből.
Az eskü negyedik szakasza így hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösök vére omoljon, amint az ő vérük omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek.
Az eskü ötödik szakasza így hangzott: Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa.

Beleértve ebbe a tartalékjátékosokat is. Az akkori tartalékjátékosaink a következők voltak. Álmos, mint az egész kitalálója. Aztán szép sorban a többiek. Árpád, Előd, Ond, Kond, Tas, Huba és Töhötöm. Mégpedig azért jött neki (Álmosnak) ez a gondolat, mert látván a magyar csapat nehéz küzdelmét a fondorlatos zsidó-Jehova csapattal, arra az elhatározásra jutott, hogy a csapat játékosállományát minden áron védeni kell. Mégpedig azért, mert ennek hiányában a gonoszság taktikája állandóan komoly problémát okozott volna a csapatnak. Na meg egyúttal, lévén körültekintő, arra is volt figyelme, hogy miután Ő is kiöregszik a csapatból, netán az ellenfél idő előtt ,,lehozza" a pályáról, az Öregisten szellemiség egy kifejezett egységbe szervezze, abba mint egy megmerevítve a csapat gerincét. Ez a folyamat viszonylag sokáig, 972-ig, Taksony haláláig tartott.
Taksony nagyon fiatalon, 41 évesen, ereje teljében máig tisztázatlan körülmények között hunyt el. Tekintettel arra, hogy Ő még pontosan tartotta a vérszerződés pontjait, útjában ált a hódító egyháznak. Élek a gyanúval. Hogy az Ő halála is Jehova és bűntársai lelkén szárad. Innen azonban már megkezdődött országunk zuhanórepülése. Ennek a zuhanásnak az előidézője nem más, mint Géza király és nem fejedelem, annak a bizonyos I. István királynak az apja. Taksony fejedelem gyermeke.
Géza, híven a magyar közmondáshoz, ,,az alma nem esik messze a fájától, ám ha mégis messze esik, bizony nagyon messze gurult". Hát Gézának bizony sikerült. Apja, Taksony halála után ő lett a király. Evvel pedig megnyíltak az addig bevehetetlen magyar határok a német-római birodalom és annak egyháza, a judeo-krisztianista, azaz Római Katolikus Egyház számára. Ő, úgy látszik nem akarta megízlelni a győzelem ízét, lévén elfáradt. A legnagyobb probléma azonban az volt, hogy lepaktált az ellenféllel. Akkoriban a tét nem más volt, mint a magyar játékosok csapatkapitányának lecserélése. Az ugyanis egyre magasabb és magasabb követelményeket támasztott. Nevezetesen arra kérte a csapatot, hogy nyerje meg a ,,meccset".

Az Öregisten, a Magyarok Istene ugyanis egész biztos volt abban, hogy amennyiben Őt lecserélik és helyette más veszi át a magyar csapat irányítását, akkor az Ő szerettei rettenetes vereséget fognak szenvedni. A csapat játékosainak egyre furcsább és rosszabb érzései támadtak. Pedig akkor a 950-es évek végéig fölényben voltunk az egyesített zsidó-keresztény csapattal szemben. Kifejezett győzelmi reményeink voltak arra vonatkozólag, hogy megtartjuk kiemelkedő helyünket a világban.
Azonban Géza király, árulása következtében az egységes magyar struktúra, annak felépítés alapjaiban megbomlott. Miután pedig a zsidó-keresztény egyház csapatában színre lépett Gerbert, aki egyébként a francia föld szülötte, II. Szilveszter néven, mint pápa, már egyre konkrétabban lépett fel a vereség rémísztő képe. Ugyanis a magyar csapatba bekerült egy I. István, más néven Vajk nevű játékos, aki simán elárulta az egész magyar csapatot annak szövetségi kapitányával, az Őregistennel egyetemben.
Tette mindezt azért, mert a magyarok földrajzi határánál lévő bizánci birodalom szerette volna, hogy az ő egyházi csoportosulásához tartozzunk. Ez által ugyanis a rokoni szálak megerősödtek volna. A más vallásúak csapatában játszók megtalálták az egyetlen gyenge hajtást, mely Gézából sarjadt ki. Nagy szerencséjére a római egyháznak. Mégpedig azért, mert ekkor már a végjátszmában voltunk. A tét pedig óriási vagy mi és velünk együtt a Föld bolygó minden népe vagy az idegenek. Mindenképp idegen, mert nem a mienk. A római egyháznak mindenféleképp szüksége volt egy árulóra. Egy olyanra, aki pénzért mindenre hajlandó. Na Meg a vérszerződés megszegésére is. Ez az erősödés viszont semmiképp sem jött volna jól a német-római birodalom vezető egyházának, aki magát katolikusként, azaz egyetemesként aposztrofálta. I. István, a volt Vajk nevű, apja Géza nyomdokain haladva legyalázta az Öregistent, és a magyar csapat tagjait pedig meggyilkolta. A jegyzőkönyvet, amit addig a több ezer éves magyar rovásírással jegyeztek, egy magát Gellértnek nevezett, ám magyarul sem nem beszélő sem nem író püspök kérésére, kívánságára az új szövetségi kapitányi posztra ácsingozó Vajk elkezdte megsemmisíteni. A későbbi követői pedig szisztematikusa irtották a rovásírással készült jegyzőkönyveket.

Tették ezt abból az aljas indokból, hogy soha ne jöjjön rá senki a Magyar Nép Istenének Elrablására és annak kiiktatására. A Magyar Népnek pedig még csak emlékezetébe se jelenjen meg egy kép, egy eszme, mely számon kérné Istenének elrablását. Sőt soha ne is tudja meg, hogy volt ilyen. Attól a pillanatól kezdve, hogy I. István elárulta a magyar nemzetet, valójában elvesztettünk mindent.
A Legnagyobb baj az, hogy elvesztettük a Magyarok Istenét. Ez az Isten az egyedüli, az Univerzális, a minden nép Istene. Lévén a földön csak egyetlen nép van jelen és ennek pedig egy hibás ága, egy hibás vallással és számtalan torz és hazug eszmével. Ez az idegen vallás mételyezi a föld minden népét. Ahová letette lábát, mindenütt a pusztulat jár nyomában, bár csak nagyon nehezen vehető észre. Amint valahová lábát teszi, ott olyan eszmék és irányzatok jelennek meg, melyek csak az őt alapítók javát szolgálja.
A mi csapatunk játékosai abban az időben, a maniheista-keresztény, azaz eredeti, minden judaiságtól, zsidóságtól mentes Jézusi vallást gyakorolták. Amennyiben pedig a maniheista-keresztény vallásunk megmarad, a Jehova által fémjelzett csapat súlyos vereséget szenved. - Hogy tudd mi volt a maniheizmus. Csak nagyon röviden. Ez volt az a vallás, ami az eredeti Jézusi tanításokat vitte tovább. Minden judaizmustól mentesen. Ez volt az, amely az eredeti Péteri egyház tanításait leginkább megőrizte. Ez volt a kereszténység. Minden mástól mentes. Csak ez! A többi már nem az. Ez a Jézusi tantétel sor, melyet gyűlölt a zsidó rabbi, kit Pál apostolként ismer ma a világ. Ugyanakkor tudnod kell, hogy ennek a zsidó rabbinak a képe van az állítólagos szent koronánkon. Most pedig megkérdezem, hogy mit ér az a korona, amely, ahelyett, hogy örök mementóként szolgálna a magyarság számára és minden pillanatban a szeme előtt lebegne az, hogy ez az a korona, mely miatt szenved a magyar. Mer milyen korona az, legyen az egyesek szemében bármily szép is, pontosan azt mutatja, hogy egy zsidó rabbi ül a fején, alatta pedig megint nem magyar, hanem magas rangú zsidó arkangyalok. Nekünk magyaroknak tényleg nem jön el a feleszmélés ideje? Jó lenne észrevenni, hogy a zsidó szellemiség innen nyeri erejét. Miként azt sem akarja senki észrevenni, hogy ennek a zsidó-keresztény koronának az ágai végén záró gömbök vannak és nem nyitottak. Miáltal pedig a korona keresztje zárt, hiába is van ott egy Istenábrázolás, abból nem tud kiáramlani a teremtő erő. Az az erő, melyre feltétlenül szüksége lenne a világ magyarságának. Azonban még ha ez meg is lenne, akkor sem sokat érnénk vele, sőt semmit mert a zsidó arkangyalok és a zsidó rabbi csak ott ül azon a koronán. Lehet, hogy szép az a korona, de az nem mást mutat, mint hogy I. István egy olyan nemzetáruló, aki még azt is megmutatja, hogy kinek adott el minket. A katolikus egyház pedig azt mondhatja, hogy ameddig ezt a koronát Magyarországon elismerik szentnek, addig a pillanatig neki joga van egyháza szellemiségét terjeszteni, a zsidó ideológiát pedig folyamatosan közvetíteni. A magyar pedig oly mélyen alszik, hogy semmit sem vesz észre. Pedig nem ártana.
Jó lenne ha észrevennék, hogy úgy bánt el a magyarsággal a zsidó ideológia, mint ahogy a kakukk madár tojik más fészkébe. Előbb azonban az abba a fészekbe levő tojást kidobja a fészekből. Aztán amikor kikel, akkor az azt hiszi szülejének, akit ő először meglátott. Itt pontosan az történt. Magát az Istent ugyan megtartották, ám azt nem vették észre, hogy letértek az ősi Útról. Nevezetesen az Öregisten szeretetéről. Aki pedig ezt észrevette azt mindig könyörtelenül meggyilkolták. Ezekben a gyilkosságokban pedig szinte mindig benne volt a ,,magyar" király. Akár közvetve akár közvetlenül. Jó lenne ha magyarság nem csak észrevenné hanem közölné is, hogy nekünk nincs szükségünk a minket pusztító zsidó szellemiségre. Egyszerűen adjuk vissza nekik. Terjessze más közegben. A magyar népnek már épp elég volt ebből a hamis ideológiából. Mostanra már mindenkinek tudomással kellene bírnia arról, hogy legyen az bármi amit ők adtak Nekünk, az folyamatosan csak mérgezett és mérgez minket.

Ezt elkerülendően a német-római birodalom hivatalos zsidó-keresztény válogatott szövetségi kapitánya arra gondolt, hogy mivel egyszer már jól bevált az aranyak megcsillogtatása Géza királynál, tehát nem fejedelemnél, joggal gondolhatta, hogy annak fiánál is beválik az az ,,aranyos taktika". Az ötlet kiválóan működött. Mivel II. Szilveszter pápa összejátszott az akkor még csak fejedelem Vajkkal, a magyar csapat egyre inkább vesztésre állt. Most is ennek a levét isszuk. Azonban nem kell, hogy ez mindig így maradjon!
A döntés most a Te kezedben van. Mersz-e újra nagy és hatalmas lenni vagy egyszerűen megsemmisülsz.


Részlet a könyvemből: Bodor Ernő



Copyright © 2009 Bodor Ernő